Gázkazán

A gázkazán egy olyan fűtéstechnikában és az épületgépészetben használatos berendezés, ami egy fosszilis (éghető) gáznemű tüzelőanyag elégetése útján felszabadítja a benne tárolt hőenergiát, amit azután valamilyen közeg felé továbbít. A gázkazán működése során leggyakrabban használatos gázok a földgáz, a PB (propán-bután) gáz, a kohógáz és a napjainkban egyre népszerűbb biogáz. Nem összetévesztendő a gázkazán tehát a faelgázosító gázkazán készülékekkel, amelyeknél teljesen más típusú gázokról beszélünk. A közvetítő közeg, ami az égetés során felszabadult hőt továbbítja a fűtésrendszer további elemei felé, a leggyakrabban víz. A lezajló égési folyamatokat igen összetett termokémiai számítások írják le, égéstechnikai (sztöchiometriai) jellemzők alkalmazásával. Egy gázkazán nem csak a hétköznapokból ismert formát ölthet (pl.: 12kW-os háztartási gázkészülék), hanem – bár jóval ritkábban – találkozhatunk annak erőművi alkalmazásaival is, amelyek teljesítménye többszáz MW (MegaWatt) is lehet.

Gázkazán osztályozása

Egy gázkazán osztályba sorolása a vonatkozó rendelet Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzata (GMBSZ) szerint történhet:

  • az égéshez szükséges levegőellátás és az égéstermék elvezetésének módja alapján:
    • az égéstermék elvezetésével nem rendelkező
      (pl.: melegvizes gázbojlerek, gáztűzhelyek, …)
    • az égéstermék elvezetésével rendelkező, de az érintett helyiség légterétől nem függetlenül működő (pl.: nyitott égésterű gázkazán)
    • az égéstere a felállítás helyiségének légterétől elzárt
      (pl.: kondenzációs kazán, turbós, zárt égésterű gázkazán)
  • a névleges hőterhelése alapján:
    • 140kW alattiak (további alcsoportok megadásával)
    • 140kW fölöttiek;

valamint lehetséges a vonatkozó rendelet Országos Tűzvédelmi Szabályzata (OTSZ) szerint megfogalmazott tűzrendészeti előírások alapján is.

A gázkazán lakossági felhasználása

A lakossági szinten történő felhasználása sokat fejlődött az elmúlt évtizedek alatt és lassan teljesen felváltja a hagyományos, vegyestüzelésű kazán fajtákat. Míg korábban egy régi építésű, 70-80 négyzetméteres lakás folyamatos fűtéséhez szükség volt egy legalább 20kW teljesítményű kazánra, addig napjainkban ugyanennek a célnak egy jóval kisebb teljesítményű darab is bőségesen megteszi. Ezzel együtt megmaradtak a fellelhető, régi korok tüzelőanyagaival (pl.: olaj, pellet, szén, tüzifa, hulladék) működő berendezések is, ahol az évek alatt végbement korszerűsítéseknek köszönhetően elérhetőek már az automatizált megoldások is. A készülékben működtetett fűtővízkeringés történhet gravitációs elven, vagy úgynevezett kényszercirkuláció útján, a kazánba beépített, vagy éppen utólag telepített szivattyú segítségével.

Egy lakossági célú gázkazán főbb egységei

Az égetéshez elengedhetetlen, lángot adó égő tartalmaz általában egy gyújtólángot és egy főégőt is, de a napjainkban gyártott kondenzációs kivitelű egységek a kisebb veszteséggel járó alacsonyabb füstgázhőmérséklet elérése miatt már sugárzó csöves égővel készülnek. Az égők is többfélék lehetnek az alakjuk és az elhelyezkedésük, vagy éppen funkciójuk alapján. A már említett gyújtó- és főégő mellett van még sugárzó-, elő-, és utókeveréses-, valamint blokkégő, de égőcső és égőtálca kivitelű is. Vezérlő automatika szabályozza a vízhőmérsékletet és a szivattyúműködés mellett az égők lángerősségét is, de a termosztátok és az időjáráskövető szabályozó is besegítenek a meglehetősen összetett (komplex) rendszer működésébe. Az ilyen magasszintű automatikával felszerelt készülékek akkor váltják be igazán a hozzájuk fűzött reményeket, hogy ha nem túl erősek az adott helyiségek valódi fűtési igényeihez mérten.